Antigasztro

• Blog oldal
• Archívum
• 

Macskakaja másképp:)

Kenyértészta

Bár az alábbi történetből úgy tűnik az előregyártott, félkész cuccok használata veszélyes üzem...mégis arra bizatom a kedves antigasztro kollégákat, hogy ne habozzanak azokat használni...

Kérem ha valakivel történe hasonló, utána feltétlenül írja meg nekem :)

Egy rokonait meglátogató hölgy megállt egy szupermarketnél, hogy virágot vegyen. Az egyik parkoló autóban észrevett egy nőt, aki csukott szemmel, feje mögött összekulcsolt kezekkel ült, mintha aludna. Amikor a hölgy a boltból visszafelé a kocsijához igyekezett megint észrevette a kocsiban ülő nőt, ugyanúgy ült, kivéve hogy a szemei már nyitva voltak. A tekintete fátyolosnak tűnt, ezért a látogató hölgy bekopogott az ablakon és bekiabált:
- Jól van?
A kocsiban ülő nő azt válaszolta:
- Fejbe lőttek és most a kezemmel tartom az agyamat, nehogy kifolyjon.
A hölgy visszarohant a boltba, ahol hívták a mentőket. Fel kellett törniük a kocsit, mert az ajtó be volt zárva. Bent észrevették, hogy a nő fején és kezén nyers kenyértészta van. Egy Pillsbury márkájú dobozos kenyértészta a nagy melegtől hangos durranással felrobbant a kocsi hátuljában, és a doboz pont fejbe találta a nőt. Az a fejéhez kapott és amikor megérezte a meleg tésztát, azt hitte hátulról fejbe lőtték és folyik ki az agya. A rémülettől elájult, majd mikor magához tért, megpróbálta az "agyát" a kezével benntartani.

Kollégiumban

Ezt a videót már soxor láttam, de még mindig tudok röhögni rajta:)

Milyen szempont alapján válasszunk zöldségest?

Gyorsan valami finomat! Második felvonás...

Meghoztam Maczy kalandjainak követekző részét....azon külön röhögök, hogy a leírásban a szenes prézli időszámítási viszonyítási alapként  szerepel:))) 

Mielőtt hozzálátnátok az olvasáshoz készitsetek be papírzsepit...kávét, teát, háromnapi hidegélelmet...érdemes :)

Szóval a következő felvonáshoz egy kis prológus.

Volt nekem egy japán tanárnőm (több is, de most egyről van szó), akivel egyszer elkészítettünk egy japán magazinban talált sütireceptet, még gimnáziumban. Ez egy fantasztikusan finom valami volt, almás-karamelles, vékony tésztával, egyszerű, de mégis nagyszerű. Persze a receptet vagy nem írtam fel, vagy azonnal el is hagytam, nevét sem jegyeztem meg, csak rémlettek dolgok, és persze, hogy évekkel később jutott eszembe, hogy ez milyen pöpec lenne pedig. Na de úgy mégsem kereshetek rá, hogy "almás süti, amiben sok karamellizált cukor van, és valami tészta rajta", úgyhogy fel is adtam a dolgot. Néha eszembe jutott, sóvárogtam egy kicsit, de hát végül is akkora süteménytárból válogathat az ember, hogy valahogy megvoltam nélküle.

Aztán úgy egy-másfél hónapja teljesen véletlenül kiderült, hogy mi is ez. Ugyanis moeska készített ilyet - illetve akkor még nem tudtam, milyet -, és a lányok jól megbeszélték, youtube video, meg receptek repkedtek a hozzászólásokban, nálam meg elkezdett villogni a kis lámpa, hogy MEGVAN!!!! Mint kiderült, tarte tatin-t gyártottunk anno. Miután túltettem magam a lost & found eufórián, elhatároztam, hogy itt az ideje újjáéleszteni a dolgot. Mégpedig a karácsonyi menü részeként. De hogy ne akkor égjek be vele, kellett egy főpróba, amelyet arra a bizonyos vasárnapra időzítettem, amely az odakozmált prézli szombatját követte, mert az úgyis lazázós napnak volt tervezve...

Prológus 2.

Van nekem egy anyámhelyettanyám kolléganőm. Ő az, aki miatt akkor is megérte volna ott dolgozni, ahol, ha a gyakorlat után semmilyen jogviszonyban sem állok a céggel. Vele szoktunk egymásnak karácsonyra ajándékozni. Idén úgy döntöttem, hogy egy tepsi mézes krémest kérek tőle, mert azt nála jobban senki nem tudja - persze uram azonnal megjegyezte, hogy miért nem a receptet kérem, hiába mondtam neki, hogy elkérhetem, de valszeg ez is olyan, mint a mamám rácsos almása: hiába van recept, és csinálom szó szerint, nem ugyanolyan az eredmény. Viszontajándékként egy kuglófban egyeztünk meg. A kuglóf jó, finom, és nem is nehéz, ha nem döglik be az élesztő, meg rendesen kikeni az ember a formát (a szilikonos csodaizém még hodonál van, egyelőre az anyutól kapott, akkor még nullkilométeres, békebeli formát használom, amibe a múltkor kis hibámból enyhén beleragadt a céltárgy, amely így kiszabadításakor jól félbetört... ehem :) ), valamint nem a fagyasztóban akarja keleszteni, akkor nagyot nem hibázhat. Kis idő ugyan, míg kel, meg míg sül, de hát időnk van. Mondjuk a sütőmben alufólia alatt kell sütni egy darabig, különben kívül szenes, belül-felül nyers lesz, de ez ugy egyéni szoc. problémám. A túszcsere időpontját a szenes prézlit követő hétfőben határoztuk meg, gondoltam, remek, a vasárnap úgyis lazázós nap...


Eljött a vasárnap. Felkeltünk, megérkezett apósom is, reggeli, és a fiúk megbeszélték, hogy úgyis kell vásárolni is menni, akkor menjünk úgy, hogy átugrunk hozzá, hogy felszereljék a mosdókagylókat, mert azt ugye egyedül nehézkes, aztán elintézzük a vásárlást is. Mondtam, hogy jó, de nekem ma kell egy kuglófot sütnöm.

Elmentünk. 5 körül értünk haza, a nyugis egymás után sütögetésnek természetesen lőttek, így meg is született a haditerv: kuglóf bedagaszt, amíg kel, tarte tatin-t elkészít, mire az elkészül, mehet be a kuglóf is a sütőbe. Közben jó uram megjelent még egy pár fagyott kolbásszal, hogy megsüthetnénk vacsira, mondtam, hogy rendben, de a sütő fullos üzemmódban van ám, neeeeem baj, berakja a kályha sütőjébe. Berakta. Én bedagasztottam a kuglófot, ment kelni, nekiláttam az almapucolásnak. Igencsak fúziós tarte tatin lett, mert egy blog receptjét használtam, de leveles tésztával, ahogy a lányok is írták, illetve sajnos nálam a fahéj az alma szériatartozéka, így került bele az is egy kicsi. Párolódik, párolódik, lesem közben a kuglófot, nem moccan. Kedvem romlik. Az almáról egy istennek nem akar lefőni a leve, feljebb tekerem a gázt alatta, sütő már melegszik, kályha fűt, komolyan, nyithatnánk egy szaunát. Gyerek kicsit nyűgös, mert nem a megszokott időben aludt, nem a megszokott mennyiséget. Kuglóf nem moccan, pedig nem mondhatni, hogy hidegben van. Alma végre valahára jónak nyilváníttatik, tortaformába be, leveles tészta rá, sütőbe be. Sütőből ki, villával megszurkál, mert azt elfelejtettem, sütőbe be. Sütőből ki, mert a tortaforma ereszti a levet, és ég rá a sütő aljára a jó kis cukros lé, tepsit alá, sütőbe be. Kuglófra ránéz, a fene essen bele, ez pont most döntött úgy, hogy iszonyatosan kelni kezd, de a sütőben az almás, hát istenem, akkor imádkozunk, hogy még 10 percig ne akarjon kimászni a formából, szerencsére az almásnak nem kell sok. Kuglóf a formában maradt, de azért megdagadt rendesen, szerva itt, csere ott. Almás kint, isteni illatokat árasztva, kuglóf úgy ahogy letakarva alufóliával, már amennyire lehetett a belesülés veszélye nélkül, sütőbe be. És most jön a csel.

A tarte tatin lényeges momentuma amikor az ember egy gyors mozdulattal kiborítja az egészet egy megfelelő tálra, tálcára, vagy ilyesmire. Mindenhol kiemelik, hogy óóóóóvatosan, mert a karamelles lé igen szépen tud ám égetni, ha forró. Mindez adta, hogy a család azbesztkezűjét kérem fel a feladatra. És meg is találtuk a libát a rendszerben: a sima tányér a 24-es tortaformához kicsi. A tálcáim hatalmasak. Az egy darab nagy lapos tányér (ami igazából anyué, és valami sütivel került ide :) visszaadom, ha kéri, komolyan :) ) éppen sógornőméknél, akik még a rózsaszín elefánt maradványait vitték haza rajta, pedig az tökéletes lenne a feladatra. Utolsó mentsvár egy tortaszállító alkalmatosság alja. Azbesztkezű nekikészül, rárak, fordít... éééééééés... annyira sok a lé, hogy mivel egy hajszálnyit ferdén tartja, az egész leves cucc megindul, és az széééépen leloccsan a padlóra, és placccs!!! Szerencsére égési sérülés nem történt, a süti is fogyasztható maradt, csak az a finom lé, annak tűnt el a nagyja. Borit konyhától távoltart, felmosót behoz, Borit felmosótól is távol tart, felmos, Borit felmosandó területtől, és felmosótól is távol tart, jól felmos, letakarít mindent. Mikor megszáradt, végigtapicskoltam a konyhán, jéééé, ez még mindig ragad, újra felmos. Ez utóbbit még párszor megismétlem. Közben ránézek a kuglófra, és hát mit látok: a sütőben kavargó forró levegő felemelte a lazán rádobott alufólia kb. felét. A szabadon lévő rész már szép barna - nem, még nem szenes, hála az égnek - a másik meg mintha pincében napozott volna. És ez ki sem fog egyenlítődni. Közben apa és lánya elmentek a pékhez, úgyhogy nyugodtan káromkodhattam. Gondoltam, ránézek már a kolbászra is, ki tudja, mit csinál a kályhában. Hát semmit. Illetve ez nem igaz, kiolvadt, de sülésnek nyoma sincs. Na jó. Kuglóf közben elkészül, sütőből ki, a kiborítást most nem kockáztatom, mivel úgyis szállításra kerül, majd sűrűn remélem, hogy mikor eljön az ideje, ki tudják borítani a formából, és nem dinamittal kell kirobbantaniuk. Ha már így felszabadult a sütő, itt az ideje, hogy újra belakja valami, kolbászok be. A pékjárat hazaérkezik, tájékoztatom őket a dolgok állásáról. Nyugtázzák, oké. Ekkor már kezd meglehetőst későre járni. Süldögél a kolbász, néha meg kell fordítani. Lehet tippelni, vajon az x darab fordításból hányszor jártam úgy, hogy a kolbász kicsúszott a csipeszből, vagy miből, és borított be itt-ott a forró kolbászzsír. Aki az y=x tippet tette, kb. nyert is.

Miután elkészült, beledobtam a mosogatóba a csipeszt, elzártam a gázt, lehuppantam a kanapéra, és megfogadtam, hogy karácsonyra csak és kizárólag olyan süteményt csinálok, amit nem kell sütni. És be is tartottam, leszámítva a menühöz tartozó tarte tatin-t, de okulva az előzményekből, az már katasztrófamentesre sikerült :)

Innen indultunk a boldog karácsonynak :D

Gyorsan valami finomat!

Mondta Stahl Judit   Maczy :)

Főzős kalandok az üveghegyen túlról...két felvonásban, ez az első :)

Szeretjük ha egy receptünket sokan alkalmazzák (túrógombóc ügyben volt már más  visszajelzés is) az mondjuk nekem nem teljesen világos (bár utalás van rá a szövegben, hogy értenem kéne):), hogy ha valaki elzárja a gázpalackot hogyan tudja mégis a prézlit utána odaégetni, de Maczy is nagyon kreatív, egy antigasztro konyhatündérnek semmi sem lehetetlen:)

Nos, ez egy igen érdekes hétvége volt, legalábbis ami a konyhatündér-indexemet illeti. Már olyan szinten mínuszban van, hogy a "béka segge alatt" kifejezés sem írja le. Egész pontosan baromira örülnék, ha legalább egy apró fekete pontként látná alulról a kétéltű hátsófelét az érték.

Először is mindenki figyelmébe ajánlom cicó&zsombi antigasztro-blogját, (köszönjük...a szerk)ahol a konyhában megtört önbizalom pihepuha menedékre lel sebei nyalogatásához. Itt található egy túrógombóc-post, aki elolvassa, egyből rájön, hogy igen, túrógombócot csak így érdemes készíteni. Mivel a múlt hétvégi palacsintázásból maradt még fél kiló túró (merthogy Krishyék inkább lazáztak, mint jöttek volna enni :) ), gondoltam, ez pont jó kaja lesz egy ilyen félig-meddig munkanapra. Mondjuk eredetileg én a Horváth Ilona néni félére gondoltam, de ebből is látszik, hogy cicó semmilyen határt nem ismerő kreativitása képernyőn keresztül is ámulatba ejt, nem csak mikor a lépcsőfeljáróra nézek :) Mivel HI néni szerint legalább fél napot kell állnia a gombócnak, én ezt be is tartom (bár mint megtudtam, elég egy óra is akár, de nekem ez a fél napos dolog is praktikus, jól beválós), gombóc bekeverve még délelőtt. Mivel a ház ura semmilyen bíztató visszajelzést nem tudott adni hazaérkeztét illetően, egyszer csak úgy gondoltam, hogy akkor lássunk neki. Feltettem egyik fazékban a vizet, másikban a prézlit. Lángelosztóval, meg minden. Pirítom, pirítom, jól haladunk. A víz még messze volt a forrástól, mikor késznek ítéltem, gondoltam, addig ücsüke. Aki járt már a konyhámban, tudja, hogy a palackos gáz nevű fenomenális találmány szokott segíteni nekem a főzésben (és nem azért, mert kikapcsolták a vezetékest díjhátralék miatt, hanem mert itt olyan nincs :) ), tehát a gáz elzárását képező reflexmozdulat a következő: gázpalackot rejtő konyhaszekrény kinyit, palackot elzár, és HA nem felejtem el, gáztűzhely gombját is elzár, de ezt általában elfelejtem, csak jóval utána tekerem vissza kiindulási helyzetbe. Mivel a víz miatt a reflexmozdulat most nem történhetett meg, azt hiszem, egyértelmű, mi történt. Én ücsüke (meglepő módon net előtt :) ), hallgatózom a víz irányába, hogy na forrik-e már, aztán egyszer csak szimat-szimat-füst. Gondolkodik, gondolkodik, hát nem egy intelinszájd így terhesen a proci, kivonulok a konyhába, hogy ez már több, mint gyanús, mikor is leesik, hogy TESZENTSÉGESATYAÚRISTEN, A PRÉÉÉÉZLIIII!!!! Gáztűzhely elzár, edény lekap, másik fazék elő, ami menthető, azt át (nem volt jelentős mennyiség :) ), fazék mosogató, beáztat, prézli 2.0 elkezd, konyha szellőztet. Sajnos kénytelen voltam elmosni a fazekat - igaz, csak másnap mertem nekiállni, mikor már ázott egy napot -, mert ez az egyetlen, tökéletesen abszolút két személyre szóló fazekam van, hát izmozás volt keményen :) A gombóc viszont jó lett nagyon, bár főzés közben elgondolkodtam, hogy akkor lett volna igazán antigasztro a dolog, ha hagyom az égett prézlit, és abban forgatom meg :) de hát szeretem az emberem, mégsem szúrhatok ki vele ilyen nagyon :)

(És halkan: a héten már odaégettem egy tisztességes adag tejberizst igen hasonló mértékben, de az nem a hétvége része. Az csak az intő előjel volt :) )

Folyt. köv. egy kalandos, takarításra buzdító tarte tatin-nal, egy kuglóffal, és némi kolbászzsírral, de most pakolnom kell, mert gyerekrendezvényre megyünk - ahová almát viszünk, az legalább egészséges, és nem fenyeget konyhai katasztrófával sem :)

Arról meg, hogy a lány milyen okos, hogy ki tudja nyitni a kulccsal a kocsit, amit magára zárt, arról ömlengjen az uram, ha akar, én állítólag túlreagálom a dolgot (ami így is van, na de 1. köztudottan rosszul kezelem a pánikhelyzetet, 2. próbáljon meg ő utasként üldögélni egy hormontraktoron, amelynek az irányításába max annyi beleszólása van, mint Andreának... mondhatja ő, hogy a következő lehetőségnél forduljon jobbra, a kormány nem nála van :) ).

Anticsiga

Bonnie még decemberben jelezte, hogy van neki ez a jó kis anticsiga receptje, de csak most jutottam oda, hogy beirjam...

Különösen becsülöm benne, hogy szólt, mivel ő  is gasztroblogot ír és elég régóta...nem a puccos tipust hanem olyat amiben kép nélkül, receptekkel együtt rögzíti, hogy éppen mit főzött.

Még a blog indulásának elején el szerettem volna kérni egy nagyon jó humorú gasztroblogostól egy különösen jól sikerült poénját azzal kapcsolatban, hogy elcseszett valamit és ő kikérte magának...na azóta tudom, hogy igazán nagy dolog vállalni azt, hogy ebben a szekcióban is el lehet rontani egy olyan alap dolgot mint az élesztő felfuttatása:)

Persze a kapkodás a hibás, ezt én mélységesen megértem :)) Bár még soha nem próbáltam mozaikot 14.50-kor elkezdeni hogy háromra kész legyek vele :)) van még mit tanulnom :D

Köszi Bonnie, én nagyon jól szórakoztam :D

Csütörtökön anyu dokijára várva Kiskegyedet olvasgattam(hiba N°1), volt benne valami szilveszteri rágcsálnivaló hasonló témában.
Majd éjjel félálomban néztem a Gastropuccs n+1. ismétlését,abban szintén volt valami hasonló, gondoltam, ha a szőkéknek sikerül, akkor nekem is..
Eredeti terv szerint Kama3 háromkor hazajött volna, ezért 14.50kor viharos gyorsasággal előhalásztam a fagyasztóból egy fél élesztőt (hiba N°2), és az épp felforrni készülő házitejből löttyentettem rá (hiba N°3), meg rátoltam némi cukrot. Nem történt semmi, ezért tutiamifix bevágtam egy percre a mikróba 800W-ra (hiba N°4) Fél kiló liszt, 2tojás, bumm bele a tejes-élesztős cucc, gyúrás. Összeállt, mint az Illés 92-ben, hurrá! Na, hogy gyorsan megkeljen rá a konvektorra.Egy óra múlva még ugyanakkora, sebaj, jólesz az keletlenül is (hiba N°5). Ki a deszkára, hoppá, ennek az alja megint odasült :( sebaj, ügyes vagyok, ki tudom és azt sodorni.. Úgy is lett, kisodortam, rá a sonkát, ketchupot, oregánót, feltekertem, összevágtam, olajozott tepsibe pakoltam, sajtot rá, be a sütőbe, és vártam a csodát. Mikor megsült, egészen jól nézett ki, az illata is szuper volt, körbe is küldtem mms-ben, hátha az hamarabb hazahozza a Kedvest, de később rájöttem, hogy hiába :(Mikor picit kihűlt, halált megvető bátorsággal rákóstoltam egyre, háááát, netudd meg... A tészta külső íve (ami már kelesztés közben megsült egyszer), az kemémyebb volt, mint a beton, a további ívek szalonnásak lettek, a ketchup kifolyt és odaégett. Később ettem mégegyet (nem tudom mire számítva), de az a további hűlés-száradás alatt még vackabb lett...

Tanulság: állj neki időben, max kihűl, mire f7kor az Ember hazaér...

Aliz húslevese...

....az ő keresetlen stílusában, átdolgozás nélkül előadva:)

Én meg ma olyan ziziz voltam... csináltam az ebédet ( húsleves rántott csirke), és közben feltettem teavizet, mikor felforrt szépen leforráztam a kancsóba rakott filtereket, majd elővettem az édesítőt, gondosan a tenyerembe számoltam 7 db tablettácskát, és ezzel a lendülettel bele is vágtam a húslevesbe... :-(((
Utána meg felordítottam, hogy "hogy lehetek ekkora hülye!!!" , a gyerek meg lelkesen kiabálni kezdett, hogy a nagymama hülye, a nagymama hülye!!! Jajdejó!!

Annyit bírtam csinálni, hogy leöntöttem a levet, és ujra feltettem főni, de hát elég kódisbaszta leves lett belőle, na mindegy, a többiek mind tettek bele jó sok erőspaprikát für alle felle, úgy ették...

Szacharin mint vegyifegyver

Komolyan mondom, jobbnál jobb történetek kerülnek elém:)))

Többen kérték tegyem már be Aliz húslevesét amiről az Index fórumon írt az ő keresetlen stílusában:) De mielőtt ezt megtenném el kell mesélnem valamit ami erről jutott eszembe...

Ez kérem olyan jó 16 évvel ezelőtt történt :) Abban az időben titkárnőként üzemeltem egy akkumulátoros/motorolajos káefténél, az épitőipar átmeneti hanyatlása miatt...mindenki arra várt a szakmában, hogy lesz expó vagy nem lesz expó? Mert ha igen akkor hawaiidizsinapszemüveg...ha nem lesz akkor majd lesz valami...

Ezt megelőzően befőttes formátumban egy épitőipari szövetkezetnél stagnáltam, ahol is egy szép napon kaptunk egy új kollégát (fogalmam sincs minek) aki egy igazi köcsög volt...a szó átvitt értelmében...valahogy nem nagyon csíptük egymást és ezt kettőnk közül ő tudta kevésbé elviselni...ezért (mint utólag megtudtam)azt találta ki, hogy el kezdte hivogatni a disznófazonú (ám amúgy nagyon rendes és kedves) főnökünk szintén amazontermetű és braziljellegű feleségét, hogy én kavarok apuval....

Anyu bejárós volt hozzánk....először csak csúnyán nézett...olyan vasvillásan...de mivel a kolléga továbbra is hivogatta, egy borús februári napon arra ébredt, hogy pontot tesz az ügy végére...berontott az irodába és kilátásba helyezte a megtépésemet... a nagyollóval a kezemben mondtam neki, hogy na próbálja meg...de aztán a főnök közbelépett  én meg pillanatok alatt a motorolajbiznicben találtam magam :)

Na a lényeg, hogy itt, mint minden jobb helyen volt egy tálcánk amivel lehetett sétáltatni a poharakat az iroda és a teakonyha mosogatója között...én már akkor is szacharinnal ittam a kávét és valamiért a dobozt ezen a tálcán tartottam. Egy alapos mosogatás után a lefelé fordított, szájukkal a vízben álló poharak között kiborult a szacharin...nem adagolós doboz volt hanem huzogatós...nagyon sok kiszóródott és fel is oldódott ott a vízben...

Jött a könyvelőnk, várnia kellett...mondom kérsz valami üdítőt? Ja persze....levettem egy poharat és öntöttem neki majd a kezébe nyomtam...ő azzal a lendülettel bele is ivott a pohárba majd halálosan eltorzult arccal ordított rám, hogy MIIIIEEZ???

Két dolognak örülök a mai napig...egyrészt annak, hogy azt  a pofát amit vágott nem szalasztottam el, éppen láttam:))) másrészt annak, hogy én nem voltam szomjas :)))

Úgyhogy melegen ajánlom ha valakit nagyon utáltok (hp ilyesmi) próbáljátok ki rajta...a tömény szacharinoldat a pohár szélén borzalmasan nagy, de nem halálos sokkot okoz:))))) ti meg majd behugyozhattok a röhögéstől, mint ahogy én tettem:)

És mivel ez most jó hosszú lett húslevest majd legközelebb :) Hehe :)))

A szándék a lényeg :)

Ezt ma hajnalban kaptam, még friss és ropogós...akárcsak az a spenót amivel Kata örvendeztette meg a férjét teljesen szeretetből:) Mondjuk a végéről hiányolom, hogy mit mondott otthon ezek után a kedves ?:))

Köszönjük szépen a történetet és azt hogy a kedves kollegina rendszeresen ellát minket anyaggal a bloghoz :)))) Lassan azt hiszem nyithatunk külön szekciót a hős férjeknek és családtagoknak :)

Gombócjellegű túró

Ismeritek azt a kaját, hogy prézlivel rétegezett túróplecsnik? Nem? Itt a remek alkalom, hogy megismerjétek:)

Recept:

1. Majszold össze a túrót meg ami még szükséges, mintha túrógombócot csinálnál...kevés búzadarát és csak egy tojást tegyél bele, a legjobb ha nincs is otthon több, nehogy kisértésbe essél...tojást egészben!! Semmi csak sárgája !

2. Ha úgy itéled meg, hogy nagyon morzsalékos a túró, lögybölj hozzá egy kis tejet...bízz a (kevés) búzadarában...

3. Amíg forr a víz a főzéshez egy másik, lehetőleg gagyi, vékonyaljú edényben tedd oda a prézlit nagy lángra pirulni...

4. Ülj le a számítógép elé fórumozni, olvasd végig a lila anyák nagyanyáinak bugyogóiról az eszmecserét...

5. Szólj is hozzá...

6. Ha elérkezett hozzád a szagminta szaladj a konyhába és tedd amit ebben az esetben tenned kell, az edényt opciósan rakd a mosogatóba vagy a kukába...

7. Tegyél fel másik edényben másik prézlit, közben kezdd el kifőzni a túrósizét...

8. Itt egy nagyon fontos rész következik...miközben próbálod összehalászni a vízből a lebegő túrófoszlányokat rángatni kell a prézlisedényt...ha ez a mutatvány nem sikerül el kell inditani egy harmadik kört...

9. Rakd a prézlibe amit kihalásztál, ha nagyobb darabokat is találtál a vízben még rázogasd tovább, hogy az is szétessen :)

10. Ha kész vagy próbálkozz be a családnál, hogy megeszik-e...ha nem, mosd le a prézlit és próbáld eladni tojáshabnak :))))

Jó étvágyat :)) és egyúttal érdeklődnék, hogy egycenti vastag kozmát az áztatáson kívül hogy lehet felházipraktikázni az edény aljáról?:)))

Olimpiai robbantott lekvár

Ma következzen egy kis fizika :) Az alábbi receptet Szilvától kaptuk :)

Amennyiben régóta szeretnénk a konyhát kifestetni, de életünk párjánál süket fülekre találtunk, nyugodtan alkalmazzuk az alábbi módszert :)))

Hurra Torpedo

Azt hiszem teljes joggal itt a helyük :)

Kollektív néger muffin

 ...ami nem azonos a négercsókkal:)

Milyen dolog már az, hogy valaki házi süteménnyel kedveskedjen a kollégáinak a saját névnapja alkalmából :) Sőt esetenként még el is várják...például a barátnőm nekiáll akár százszámra palacsintát sütni, hogy aztán az 5 percen belül eltűnjön a kollektív bendőben...szomszédasszonyom pedig a múltkor képes volt hajnali ötkor vagy mikor felkelni, hogy friss almásrácsossal örvendeztethesse meg bent az irodai jónépet....hát bakker :)

Most Kata példáján keresztül szeretnénk illusztrálni, hogyan lehet erről az igényről leszoktatni a kedves munkatársakat (ha már egyszer véletlenül rászoktak):) 

Történt, hogy névnapom van. Mivel oly kevés Katalin dolgozik a cégnél, ezért megbeszéltük, hogy nem egyszerre viszünk sütit, mert nem hízlaljuk egyszerre a kollegákat, a lassú folyamatos tömés inkább bejön. Így esett, hogy most készítem a névnapi sütit.

Eddig a történet, illetve később ápdétben megkaptam még a hírt, hogy ezek után mégsem akart a muffin sülni, majd kiderült, hogy kármentés közben a sütő 220 fokról le lett véve nullára. Lehet, hogy jobban jártak volna, ha úgy is marad, mert a végeredmény ránézésre kb. 360 fokon sült :)

Személyes jótanácsom, hogy amennyiben biztos eredményt akarunk elérni ,akkor a névnapunkra inkább egy gumisünt kérjünk és azt rejtsük el a sütőben:) Amikor izzítás után füstölni kezd nem ám kivenni! Küldjük rá a sütit :))

Magyar paradicsom?:)

Remélem nem tűnt olybá, hogy lehúztam a rolót  vagy valami:)) Nem garantálhatom, hogy mindennap lesz új poszt...mert van az úgy hogy az ember elfoglalt :) Az elmúlt 2-3 napban gyorsgaloppos dolgozás miatt minimálisra kellett redukálnom minden internetes kapcsolatépitést....mert különben...

Azt viszont láttam, hogy Kata simán lekonyhásblogozott minket meghogy ez nem szexblog :) Dehogynem :) konyhaszexblog :)

Zsombi szerint a konyhaszex kimerül abban, hogy az ember főzés közben bazmegel:)

Én viszont most nem tudok nyilatkozni és nem csak a fáradtság miatt hanem azért sem, mert a lakásnak ebben a helyiségében napok óta csak villámlátogatásokat teszek, ami éppen nem is lenne baj, de pillanatnyilag nincs akkora hely a pulton ahová le tudnám tenni a könyököm:)

Kaptok inkább egy képet én meg megyek aludni :)

Testvéri és férji szeretet

Salotta

Ebben a rovatunkban idióta hozzávalókról olvashattok, amit nagyzási hóbortból raknak a receptekbe:) Első körben mesélnék a névadónkról...

Kicsit megnyugodtam, hogy nem én voltam  az egyetlen analfabéta aki nem tudja, hogy mi ez :) Mert tegnap már többen megkérdezték tőlem, sőt volt aki egyenesen azt gondolta, hogy elirtam a salátát:))

Egy hazánkból külföldre szakadt gasztrobloggerina (igen, szoktam ilyet olvasni csak a tettek mezejét kerülöm szorgalmasan):) egyik receptjében kerültem vele közelebbi ismeretségbe...illetve nem kerültem, mert halvány lilám nem volt, hogy mi lehet ez...egyébként külföldre szakadt gasztrobloggereknél- és ináknál nagy közös jellemző, hogy teljes természetességgel, szemrebbenés nélkül  irnak le olyan hozzávalókat a  receptekben amelyekről (bel)földi halandó biztos, hogy életében nem hallott...

Na olvasom a receptet...4 salotta...anyám...miez??dafke azért sem fordultam gugli barátomhoz, nehogy már egy receptet csak így tudjak értelmezni...inkább megkérdeztem...szerintetek?

Hagyma

Ezek után arra gondoltam, hogy miért nem lehet csak egyszerűen hagyma? Miért tud ez többet mint a jó öreg vörös? (nem zsombi kisvöröse):) Vagy kevesebbet ? Meg persze ismerem még a lilahagymát és a sonkahagymát és a zöld hagymát ja és a pórét...de mit tud a salotta?

Kicsit rögeszmémmé vált a dolog, aki gasztroblogger szembejött mind ezzel piszkáltam:) Halálosan idegesített :))) Aztán egyszer a Kaisersban a zöldség pultban(szigorúan semmi piac):) ott virított, na mondom mi a fene csak így?:) És akkor vettem, kipróbáltam, nagyot nem durrant...maximum arról tudok beszámolni, hogy rövidebb ideig büdös tőle az ember :)

És azóta valahol olvastam, hogy éppen emiatt főleg salátába ajánlják...tehát lehet benne valami, hogy a salotta tulajdonképpen elírt saláta:)

Miért?

Egy kis bevezető, hogy miért nyílt ez a blog...

Rengeteg gasztroblog létezik már a neten. Ezeket jellemzően olyan emberek nyitják akik szeretnek főzni, a receptekkel kisérletezni, új recepteket alkotni, új alapanyagokat kipróbálni, szakácskönyvet gyűjteni, jól érzik magukat a konyhában, pihenés, felüdülés, kreatív tevékenység számukra a főzés és ezekről a dolgokról szeretnek rendszeresen megnyilvánulni, valamint addig nem adnak a családnak enni amíg le nem fényképezték a csodakaját csodatálalással... Legyen nekik...

És akkor van mindennek az ellentéte...akiknek a főzés teher, kötelesség, nem felüdülés és nem kreatív tevékenység hanem nyűg....

Jól gondolod, hogy ha már itt írogatok, akkor nyilvánvalóan a népesség utóbbi kategóriájába tartozom,  ha lehet nagy ívben kerülöm a konyhát és vallom, nem azért élünk hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk...nálam a kreatív tevékenység másban nyilvánul meg....előbb kitapétázom a konyhát, minthogy indiai lecsós tarantellát süssek benne....

Kicsit kezdem unni, hogy az interneten itt-ott fórumozva, lassan már másodrendű állampolgárnak kell(ene) éreznem magam azért, mert nő létemre kimaradtak belőlem a főzés szeretetéért felelős gének. Egyik nap majdhogynem tésztagyilkosnak lettem kikiáltva, mert azt javasoltam a szűréskor a spagettit talán le kéne hideg vízzel öblíteni, hogy ne ragadjon össze...mire kiderült, hogy az nem autentikus....na azért álljon meg a karaván :)))

Meggyőződésem, hogy sokkal több nő van ezzel az anti dologgal úgy, mint én csak a társadalmi elvárások súlya alatt nem merik felvállalni...pedig nyilván ők is szeretnének a napi 8-10 óra munka után a kanapéra lerogyni, a lábakat középfelsőtartásba helyezni, megragadni a távkapcsolót és csak úgy pihengetni azzal a jelszóval, hogy ez nekik a dolgozás után jár....

Viszont van fény az alagút végén, mert mégis találkoztam már néhány sorstárssal...egyik ezek közül zsombolya aki tulajdonképpen egy fórumos hozzászólásban kiáltott fel egy hókifliből hőkiflivé átalakitott kaja után, hogy antigasztroblogot fog nyitni...én pedig lecsaptam rá, hogy benne vagyok :)))

Tehát tulajdonképpen társszerzősségi fennforgás esete van, bár zsombi még eddig nem nyilatkozott, hogy a névadáson kívül milyen rovatokat kíván itt vezetni...ráadásul valamelyik nap a rántotthús sütés mellett kampányolt ami abszolút rombolja egy antigasztroblogos jóhírét :) A helyében töröltetném is a hozzászólást :)

Na tehát blog alapszabályok :)

1. Szeretettel várunk a cizsomkukacgmailpontcom imélcímre bármilyen képet, történetet, viccet, linket, satöbbit ami szerintetek belefér ennek a blognak a kereteibe. Ha küldesz nekünk valamit azzal hozzájárulsz, hogy azt felhasználjuk és esetleg cizsom stilusúra, de a lényeget meg nem változtatva átszerkesszük vagy kicsit átírjuk.

2. Nem akarunk senkit (meg)bántani, az anti nem egyenlő a negatívval. Ha valakit  a technika és a figyelmetlenség ördöge miatt mégis, az irjon imélt aztán helyesbítünk - vagy nem :)

3. A blogot elsősorban görbetükörnek, humorosnak, ironikusnak szánjuk és ezt az alaphangot meg is kívánjuk őrizni, tehát minden kötözködő és fikázó hang nélkül ki lesz moderálva. Semmiféle provokációba nem megyünk bele.

4. Nem kérünk helyesírási tanácsokat, jómagam kínosan ügyelek rá, de néha becsúszik ez-az, vagy direkt úgy irtuk, vagy siettünk vagy úgy szoktuk meg. Főleg olyantól nem kérünk akiről fogalmunk sincs hogy kicsoda, de csak mert lételeme a piszkálódás bebüfögött ide valamit. Ha ellenállhatatlan vágyunk támad a magyar nyelv szövevényes rejtelmeit tanulmányozni, van különbejáratú nyelvészünk akihez bizalommal fordulhatunk:))

5. És igen.....káromkodni is fogunk...mint a kocsis....:) Akinek nem tetszik lapozzon....

6. Lehet beküldeni elcseszett kaják képeit is de csak ha valami jópofa és extra történet a körítés...az a hír, hogy odaégett a mákosbabos lasagne, mert elaludtam nem hír....

7. Az, hogy valaki nem szeret főzni nem egyenlő azzal, hogy szarul főz vagy nem is szokott...az antigasztro híveinek családja sem szárazkenyeret rágcsál (by safi) vagy legalább is nem minden nap :)) Tehát receptek szórványosan előfordulhatnak itt...gasztroblogot viszont elvből nem linkelünk, ne is várja el tőlünk senki....:)

Más nem jut eszembe, de  megkérdezem a társszerzőt kíván-e szólni...

Keresés

Régi bejegyzések

• Jelen
• 2009. július
• 2009. február
• 2009. január
• 2008. december
• 2008. november
• Az összes »

Utolsó kommentek

• Macskakaja másképp:), cicó: Nincs, nincs már elcsipegette valaki:) Ezzel a pormacskával meg nem... »

• Macskakaja másképp:), natlee: Na, van még a levélnehezékből? Vagy elfogyott és azért alkottad... »

• Macskakaja másképp:), natlee: :DDD »

• Macskakaja másképp:), cicó: Jaja :) Ember néha csipeget belőle, nem is veszi észre,... »

• Macskakaja másképp:), natlee: Aham! :) A süti ugye még megvan és levélnehezékként funkcionál? »

Legtöbb komment

• Gombócjellegű túró (68)
• Miért? (64)
• Salotta (47)
• Milyen szempont alapján válasszunk zöldségest? (24)
• Testvéri és férji szeretet (22)

A legjobbak

Kategóriák

• a lónak négy lába van...:) (10)
• állati konyha (1)
• értelmező szótár (0)
• háztartási kütyü, de minek? (1)
• hülye zőccség (1)
• ijesztő konyha (1)
• jótanácsok kezdőknek (2)
• szex a konyhában (1)
• szócséplés (1)
• VKKF!! (0)

Linkek

• freeblog főoldal
• freeblog admin
• freeblog admin